Olvasd el ezeket is
“Márpedig a szó, édes álomjáróm, a szó az… minden. A szó szárnyat ad annak is, akit eltapostak, akit reménytelenül és helyrehozhatatlanul megtörtek.”
Adott két út. Létezésük olyan ősi, mint maguk a történetek. Az egyik elágazás a könnyű út, a másik a nehéz. Csak hogy a könnyű utat választva nem létezik a történet. A nehéz járásához pedig igazi bátorság szükséges, viszont ez lesz az egyetlen, mely során a történet létrejöhet, és igazi változás következhet be.
A Csontszüret szeptológia Paige Mahoney-ról szól, aki a nehéz, küzdelmes utat választja újra és újra. Az ő világa sok mindenben hasonló a mienkhez, kivéve azt a lényeges tényt, hogy a különleges képességekkel megáldottakat, vagyis a látókat üldözik, és egész társadalmuk az ellenük irányult gyűlöletre épült ki. Paige nem a tipikus ‘kiválasztott’ sztereotípia megtestesítője, akinek kötelessége megmenteni a világot, hanem az, aki céljául tűzi ki egy elnyomó rendszer megváltoztatását.
A széria első két részéből kiderül, hogy ez egy igazán ambiciózus fantasy sorozat, amely rendelkezik a zsánerre jellemző jegyekkel: okosan kigondolt világépítés, rétegelt karakterek, fondorlatosan eltervelt fordulatok; az egész mégis megfűszereződik valami lehengerlő adalékkal, amitől Paige történetét magunkénak érezzük. Ugyanis belül mind szeretnénk azok lenni, akik a nehéz utat járják, annak ellenére, ha nem mindig érezzük rá képesnek magunkat.
Ezentúl bolond lennék elsétálni a mű egyik legfontosabb adaléka mellett, mely alatt természetesen a románcot értem. A szerelmi szál kellemesen lassú, de teljességgel kifizetődő slow burn, amely nem veszi át az uralmat a történések felett, hanem tökéletesen ízesíti azt, és megfelelő egyensúlyt kölcsönöz az akciódús jelenetek mellé. Erre is való a szerelem, reménnyel tölti el az embert a világ kegyetlenségei közepedte.
“- A remény elég lesz?
– A remény a lázadás éltető ereje. Anélkül nem vagyunk más, csak hamu, amit szertefúj a szél.”
Számomra a Csontszüret és A Mímes Rend olvasása nagyon élvezetes élményt nyújtott, egy fekete lyukra emlékeztetett, ami az elején megnyílt előttem, és addig nem eresztett, amíg el nem fogyott az összes szó. A fantasy zsáner híveinek kötelező jelleggel írom elő. Remélhetőleg hamarosan a folytatást is olvashatjuk a 21. Század Kiadó csodaszép, éldekorált kiadásaiban.
Neked mi a véleményed?
Beszélgessünk! Fontosnak tartom a párbeszédet. Ha neked is van véleményed a leírtakkal kapcsolatban, akkor azt Te is megoszthatod egy hozzászólás formájában.