“Tényleg lehet szabad az, aki korlátok között él? Mint a madár, amelyik este hazatér a fészkébe?”

Különös izgalommal vártam, hogy kézbe vehessem Mörk Leonóra legújabb könyvét, melynek lapjain ezúttal ismét a 17. századi Hollandiába repít el minket. A magyar írónő munkásságával tavaly nyáron ismerkedtem meg, akkor szinte azonnal elcsábított eleven és lebilincselő leírásaival, a történelmileg pontos részletekkel, melyekkel egyből egy másik kor emberének érezhetem én is magam.

Mörk Leonóra műveiben az a kedvencem, hogy mindig egy csodaszép és szokatlan szerelmi történetet mesél el nekünk, ez pedig itt sem történik másként. Ezúttal a főhősnő egy siket férfiúba szeret bele, akivel azonnal megértik egymást, szavak nélkül is. Viszont hiába tűnik úgy, mintha egymásnak teremtették volna őket, a kor nehézségei miatt mégis külön sodródnak egymástól, a mű további részében pedig az egymáshoz visszavezető utat próbálják megtalálni.

A történet két csodálatos dologra is felhívja a figyelmet. Az egyik, hogy egy hátrányokkal élő személy is ugyanúgy tud szeretni, mint bárki más, neki is megadathat a szerelem. Jan, a siket festő egy valós személy után lett ábrázolva, aki Hollandia jelentős portéfestői közé tartozott. A hátránya szakmájában előnnyé alakult, hiszen hangok nélkül, csak a látására hagyatkozva olyan dolgokat is észrevett amiket mások nem.

Másik, hogy egy szabad szellemű nő elnyomás és fájdalom ellenére is képes megtartani belső szabadságát. Aelke képes észrevenni az igazán szép dolgokat, pontosan ez vezeti őt a Jannal való megismerkedésre. Ők ketten saját valójukban látják a másikat, és ezért tökéletes párt alkotnak, az egymáshoz tartozásuk valahogy sorsszerűnek érződik.

Köszönöm ezt a csodálatos olvasási élményt Mörk Leonórának, illetve azt is, hogy a könyvhéten dedikálta a saját Szentjánosfű példányomat!

Szentjánosfű

Mörk Leonóra

Jaffa Kiadó Goodreads Storygraph