Olvasd el ezeket is
“Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy.”
Mi van akkor, ha a világ rajtunk kívül valamiféle sötét, bibilia gonosznak is helyet ad? És mi lesz, ha ez a gonosz az emberek közé kerül? A Leviatán 17-18. században, angol földön játszódó történetében ez a kérdés kerül a terítékre, amikor a gonosz egy angol földesúr házába szivárog be, és kezd el sötét tervén munkálkodni.
A főszereplő, Thomas szemén keresztül ismerhetjük meg a kacifántos történetet, melyben semmi sem az, amilyennek először mutatja magát, a gonosz ugyanis nehezen ismerszik meg egy sötét évszázadban, melyet belső háború jellemez, és mindenhonnan boszorkányt kiált a kor embere. Ilyen körülmények között kell Thomasnak felismernie a saját családjába beépült gonoszt, és elszámolnia vele.
A történet sötét, képes félelembe juttatnia az olvasót, viszont a fordulat kiszámítható, és utána már csak a megoldás tartja fenn az érdeklődést. Ami engem nagyon érdekelt volna, az a démoni lény mivolta, melyről csak nagyon sejtelmes információkat tudhattunk meg – bizonyos szemszögből persze nem szükséges mindent megmagyarázni, viszont ebben az esetben szívesebben megtudtam volna kicsit többet a gonosz mélységeiről. A történet bár teljes ívet járt be, mégis kétdimenziósnak hatott, mivel a karakterfejlődés számomra kevésnek érződött.
A történelmi fikció zsáner kedvelőinek kellemes időtöltést nyújthat, ez a könyv egyértelműen egy atmoszférát teremtő hétvégi olvasmány, ha egy sötétebb korba szeretnénk elutazni.
Neked mi a véleményed?
Beszélgessünk! Fontosnak tartom a párbeszédet. Ha neked is van véleményed a leírtakkal kapcsolatban, akkor azt Te is megoszthatod egy hozzászólás formájában.