Biztosan minden magyar hallott már Rejtő Jenőről – ám az már koránt sem biztos, hogy mind meg is ismerkedtünk a munkásságával. Többek között én is azok közé tartozom, akinek még nem volt szerencséje Rejtőt olvasni – egészen ezidáig, hiszen a Libertine kiadó Aranylétrás sorozatának legújabb kötete az író nem egy, hanem két történetét is tartalmazza, melyeket nagy izgalommal olvastam végig.

Két teljesen különböző történetről van szó, ám mindegyikből jól átélhető az író stílusának esszenciája. Ugyanis szövevényes, agyafúrt történetmesélés jellemző rá, mindig képes kiszámíthatatlan módon csavarni a történeten, ami az oldalak falására ösztönöz. Kiemelendő elem a humor is, amely fő hajtómotorja a karakterek interakcióinak, ütős párbeszédekkel ismerteti meg egy-egy karakter velejét. Rejtő történeteiben általában senki sem az, akinek elsőre látszik. Okos női, és romantikus és bátor férfi vezető karaktereket ismertet meg velünk, akik a történet végére így vagy úgy, de egymás karjai közt kötnek ki.

Mindegyik történetben ugyanakkor megjelenik az adott korra jellemző kommentár is, mely vagy az anyagiasságott, vagy az új dolgoktól való félelmet kritizálja, de nem túl szájbarágó módon, hanem a történet részeként, amely előre viszi az eseményeket. Számomra nagyon szimpatikus, hogy Rejtő nem egy problematikus író, a nőket nem csak egy objetumként kezeli, és fontos része történeteinek a romantikus szál.

Szerintem eléggé felpezsdítő volt ez a két történet, örülök neki, hogy újat mutathatott, és talán még fontosabb számomra az élmény, mert először találkoztam vele. Az én szívemhez a Grand Hotel közelebb áll, mert teljesen szokatlan és komikus hangulatba hozott, hogy a főszereplőnek mindig más lakóktól kellett ruhát lopnia, hogy észrevétlen maradjon.

Végszóként ha bárki habozna Rejtő olvasással, akkor ez a csodálatos külsőbe csomagolt kiadás tökéletes hely lesz megismerkedni vele.

Vesztegzár a Grand Hotelben / Tigrisvér

Rejtő Jenő

Libertine Moly Storygraph