“Annyiszor gondolt már rá, hogy a gondolat folyása, mint egy folyómeder, egyre szélesedik, s a gondolat, mint a víz, egyre gyorsabban odaér, minden akadály nélkül és elkerülhetetlenül, mert kiépült az útja. Létrejött a kapcsolat.”

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek rég elfeledett, apró emlékeket juttatnak eszembe, melyek felett átsiklott a figyelmem, ezek az emlékek pedig szépen lassan elindulnak egymás felé, és összeállnak egy komplex szőttes képpé az életről.

Irene Solá Gátak című könyve is ilyen. Apró történetek láncra fűzve, melyek megfigyelések alapján készültek emberekről. Egészen álomszerűek és mégis megfoghatóan valóságosak, te magad is a katalóniai közösség részesévé válsz általuk. Szépen lassan behúznak, és még többet akarsz megtudni az itt élő emberekről. Kiemelném a szokatlan szemszögek használatát is, mint például a fejezetet, amit egy tehén narrál, ezt különösen érdekesnek találtam.

Számomra ez a regény sokat adott, hiszen az apró megfigyelései arra késztetnek, hogy én magam is jobban odafigyeljek a környezetemben történő apró, hétköznapi és jelentéktelennek tűnő dolgokra, és észrevegyek bennük valami újat, félretegyem magamban, és új összeköttetések jöjjenek létre a gondolataimban. Segít, hogy tudatosabban éljem át a történéseket, jobban megéljem a pillanatot, mert átveszem a látásmódját, és én is azon keresztül szemlélem a világot.

Gátak

Irene Solá

Magvető GoodreadsStorygraph