“Különös halak siklanak a mélyben, ismeretlen virágok ragyognak a parton; láttam vöröset, sárgát, és mind a többi színeket – de a legveszélyesebb látni a tündöklő tengert… […]” – Edith Södergran
Kira Poutanen, finn származású, Párizsban élő díjnyertes írónő “A csodálatos tenger” című könyvét egy nagyon személyes testi élménye ihlette: az anorexia. Könyvében Julia szemszögéből élhetjük át, ahogy a 16 éves lány egyre távolabb sodródik önmagától, miközben lelki világa teljesen felborul a rá nehezedő nyomás hatására.
Az írónő a Holtszezon Irodalmi Fesztivál keretében Veszprémbe látogatott a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület eseményére, melyen Ugron Zsolna beszélgetett vele könyvéről. Erre az eseményre én magam is ellátogathattam. Nem csak a könyv gyakorolt rám mély benyomást, hanem a beszélgetés során is több jelentős dolog hangzott el. Ezeket szeretném is pár mondatban összegezni Kira Poutanen szavai nyomán.
Mit jelent a tenger allegóriája?
– A mű címe tengerrel kapcsolatos, és a tenger motívuma az egész művön átível – ez tulajdonképpen egy allegória a világra, álmainkra, és az előttünk álló lehetőségekre – csodálatos, viszont ugyanúgy félelmetes is tud lenni.
Miért nem veszi észre Julia környezete a benne véghez menő változást?
– Közelebbre nehezebb látni, mint távolra.
A normálisság léte világunkban gyakran felmerülő kérdés: Mit is jelent normálisnak lenni?
– A probléma nem ebben rejlik, hanem az emberek szimplán többet akarnak a normálisnál.
Nem tépte fel sebeit a könyv megírása?
– Kira Poutanen válasza erre egyszerűen a nem volt, mivel a betegségén nagyon régen, fiatal korában ment keresztül – a sebek már behegedtek. Ez számára egy olyan téma, ami sokáig és mélyen munkálkodott benne, ezért írta meg könyv formájában – azóta is sokan tartják egy nagyon hiteles és erőteljes műnek az anorexiáról, hiszen saját élményéből táplálkozik.
Szerintem az írónő műve nagyon fontos darab lehet egy felnövőben lévő fiatal számára, hiszen ez az a kor, amikor rá kell jönnünk, kik is vagyunk, és mit is jelent a világon lenni, egy tökéletlen társadalom tagjaként. A csodálatos tenger segít meglátni a hibákat, amelyek a mindennapjaink legapróbb részleteibe is becsúsztak észrevétlenül, viszont nem lehetetlenség felülkerekedni a tenger hullámain, és tovább sodródni az árral, esetleg hatalmunk alá rendelni, és irányítás alá vonni az életünket. A dolgok akkor számítanak, ha jelentőséget rendelünk hozzájuk.
Örülök neki, hogy részt vehettem ezen az irodalmi eseményen, mert az elhangzottak mély benyomást gyakoroltak világnézetemre, elgondolkodtatott, és emlékezetes élményt nyújtott. Olyan témát feszegetett, ami meghatározó, még ha mi magunk nem is megyünk rajta keresztül, legalább tágítja a világnézetünket, és egy újabb perspektívát kaphatunk a könyv által. Ezentúl az is fontos, hogy ne csak eredetileg magyar és angol nyelven íródott könyveket olvassunk, hanem megismerhessünk új kultúrákat is – jelen esetben a finnekét.
Neked mi a véleményed?
Beszélgessünk! Fontosnak tartom a párbeszédet. Ha neked is van véleményed a leírtakkal kapcsolatban, akkor azt Te is megoszthatod egy hozzászólás formájában.