“Miért is szeretne bárki is egy szörnyeteget?”
– “Ki vagy te, hogy megmondd, ki méltó a szeretetre? És hogy megmondd, ki számít szörnyetegnek?”

Hajkoronáját kígyók alkotják, pillantása azonnal kővé dermeszt. Ezek az ismertetőjegyek tették Meduszát az egyik legnevezetesebb görög mitológiai szörnyeteggé. De mit is jelent szörnyetegnek lenni? Medusza nem annak született, és nem is a döntései tették azzá. Abba, hogy kivé váljon, nem volt beleszólása, sorsa mások kezdében nyugodott. Olyanokéban, akiket mi hősnek vagy istennek nevezünk.

Natalie Haynes könyve fordít egyet az általunk ismert mitológiai történeten, így megkérdőjelezhetővé válik a szereplőkre aggatott jelzők mivolta. A nézőpont ugyanis nagyban befolyásolja a szörnnyé vagy hőssé válást. Viszont egy dolgot ne felejtsünk: ha a gorgó szemén keresztül kívánjuk megismerni a történetet, fokozottá válik az elővigyázat, hiszen ezek a szemek akire rávetülnek, azt örökre kőbe fagyasztják.

A mitológia témájú könyvek nagy kedvenceim, különösképpen amiatt, mert többféle módon értelmezhetjük őket attól függően, hogy kit szeretnénk pozitívabb fényben látni. A Medusza pillantása is ebbe a kategóriába esik, és ezen a téren nem szenved hiányt. Valamiből viszont úgy érzem, nem kaptunk eleget – és ez pontosan a címszereplő. A mű számos különböző karakter szálait fonja Medusza köré, aki végül pont ennek lesz negatív elszenvedője, és nem kapunk belőle eleget.

Természetesen ezen aprócska negatívum ellenére is jó választás lehet a könyv egy hangulatos őszi nap eltöltéséhez egy forró csésze tea és egy hívogatón pislákoló mécse társaságában, hiszen mégis csak a görög mitológiáról van szó, amit mindig meleg szívvel ajánlok. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül.

Medusza pillantása

Natalie Haynes

Libri Goodreads Storygraph